Az elhízás egy összetett etiológiájú klinikai kép, mely saját patofiziológiával rendelkezik, és különféle társbetegségeket kapcsol magához. Az elhízás a vele járó megbetegedések és megnövekedett halálozási ráta miatt világszerte az egyik legfontosabb közegészségügyi probléma. A legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján napjainkban több mint 2 milliárd felnőtt és csaknem 400 millió gyermek túlsúlyos (BMI ≥ 25). Közülük 879 millió felnőtt és 159 millió gyermek BMI értéke meghaladja a 30-at, tehát elhízott kategóriába sorolandó. Fontos tudatosítanunk, hogy az elhízás aránya 1980 és 2022 között a gyermekek és serdülők körében megnégyszereződött, míg a felnőttek körében több mint kétszeresére nőtt.

Annak ellenére, hogy az elhízás kialakulásában jelentőséget tulajdoníthatunk bizonyos genetikai tényezőknek (DNS-metiláció szerepe), sokkal inkább számottevő a szociális faktorok (életmódbeli hibák: helytelen táplálkozási szokások, nassolás, mozgásszegény életmód) által előidézett obezitás. Ezenfelül ismerünk még gyógyszer indikálta túlsúlyt (szteroidok, antipszichotikumok, fogamzásgátlók alkalmazása), illetve endokrin alapú elhízást is. Ez utóbbi esetben az elhízás legtöbbször hypothireosis, Cushing-kór, inzulinóma, vagy a klimaktérium következménye. Az elhízás rizikófaktoraként említést érdemelnek a pszichés tényezők is, amikor a páciens emocionális okokból (bánat, depresszió, neurosis) az evésben keres vigasztalást.

Napjainkban számos kutatás igazolja, hogy a zsírsejtek nem csupán passzív energiaraktározóként, hanem sokkal inkább egy aktív, endokrin és immunológiai funkciókkal bíró szervként működnek. Számos bioaktív molekulát, ún. adipokineket szabadítanak fel, amelyek nem csupán az anyagcserére, de a gyulladásos folyamatokra is sok esetben negatív hatást gyakorolhatnak. Az emberi szervezetre leginkább negatív hatást kifejtő adipokinek a leptin, visfatin és resistin. Ezek rendszerint felerősítik az elhízás és a következő kórállapotok és társbetegségek progresszióját, valamint fokozhatják ezek szövődményeit is.

A WHO becslései szerint az obezitás okozta globális betegségteher több mint 60%-a ≥30-as BMI-vel rendelkező egyéneket érinti. A keringés számára kedvezőtlenül elhelyezkedő zsírszövet, a magas rekeszállás, a zsírtömegek által gátolt megfelelő légzésfunkció és a szív megnövekedett terhelése idővel keringési elégtelenséghez és a szívizmot érintő anatómiai változásokhoz vezet. Ennek első jele az állandó fáradtságérzet, munkabírás csökkenése, majd a későbbiek során kialakuló nehézlégzés, szapora szívdobogásérzet, valamint ödémák keletkezése az alsó végtagokon. A szervek és a vér elzsírosodása számos következményt, társbetegséget vonz maga után.

Az obezitás egyik leggyakoribb velejárója a 2-es típusú cukorbetegség. Az elhízott egyén zsírszövetének sejtjei nem csupán felszaporodnak, hanem meg is nagyobbodnak. Emiatt a szervezet ugyanazon hatás elérése érdekében kénytelen több inzulint termelni. Az így keletkezett hyperinsulinaemia idővel a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek kimerülését és manifeszt diabétesz megjelenését okozza. Ha a 2. típusú cukorbetegség kóros derékkörfogattal, magasvérnyomás betegséggel, valamint a vérzsírok emelkedett értékével (magas koleszterin-, és/vagy trigyceridérték) jár együtt, metabolikus szindrómáról beszélünk.

A szervezet szív-, és érrendszerének leterheltsége viszonylag rövid idő alatt magasvérnyomást, visszerek jelenlétét, esetleges trombózist vagy embóliát, érszűkületet, majd a későbbiekben érelmeszesedést, szívinfarktust, agyér-katasztrófát (stroke-ot) vonz magával.

Szervek és a vér elzsírosodása: zsírmáj, epekő-betegség, epehólyag-gyulladás, hyperlipidaemiák és köszvény kialakulása.

Rákos megbetegedések: Nőknél főként a méhtestrák, epehólyag-, petefészek-, emlőrák és a vastagbél rák, férfiaknál pedig a prosztata és a végbél rákos megbetegedése mutat erős statisztikai összefüggést az elhízással.

A túlzott megterhelés porckopást és más degeneratív ízületi megbetegedéseket okoz, mely főként a térdízületet és az alsó végtag egyéb ízületeit, valamint a gerincoszlopot érinti. Ezenfelül obezitás esetén szinte valamennyi betegségnél és sérülésnél jellemző a csökkent gyógyulási hajlam.

Az elhízott nőknél számtalanszor jelentkeznek az ún. "hipotalamusz-hipofízis-petefészek tengely" zavarai. Emiatt gyakran szenvednek menstruációs zavaroktól, amelyek anovulációhoz és meddőséghez vezetnek. Az elhízott nőknél gyakori a korai klimaktérium beállta, valamint a policisztás ovárium szindróma (PCOS) is. Ez utóbbi megnövekedett vetélési arányt, valamint késleltetett fogamzást vonhat maga után.

A fent felsorolt társbetegségeken kívül meg kell említenünk még az alvási apnoe (alvási légzéskimaradás), az obstruktív tüdőbetegség, különféle bőrbetegségek, valamint a szorongás és depresszió jelentőségét is. Felmérések bizonyítják, hogy obezitással küzdő embertársaink esetében a baleseti halálozás 1,3-szor, a műtéti halálozás pedig háromszor magasabb.

Az obezitás prevenciója és hatékony kezelése rendkívüli jelentőséggel bír. A testsúly normalizálása hosszabb folyamat, amelyhez ajánlott szakember segítségét kérni. A dietetikus, életmódorvos vagy endokrinológus/obezitológus szakorvos segíthet meghatározni az adott páciens számára legmegfelelőbb súlycsökkentő diétát, a napi kalória-bevitel mennyiségét, valamint az ajánlott mozgásformákat. A fogyást nagymértékben elősegíti a zsírban és szénhidrátokban szegény, de rostokban, fehérjében és vitaminokban gazdag étrend és a bőséges folyadékbevitel is. Társbetegségek jelenlétekor azonban elengedhetetlen a speciális étrend kialakítása, s az egyedi diétás igényekre való odafigyelés (cukorbetegség, magasvérnyomás, vesebetegség, epekő és epegyulladás stb. jelenlétekor alkalmazott diéták). A cél rendszerint a hosszútávon követhető és az elért eredményeket szinten tartó egészséges étrend és életmód elsajátítása.

Dr Horváth Nikoleta

Foglalkozás-egészségügyi orvos

Az elhízás patofiziológiája és következményei