A dohányzás káros hatásai
A dohánytermékek fogyasztása napjainkban rendkívül súlyos népegészségügyi problémát jelent. Ez a káros szenvedély évente világviszonylatban közel 7 millió, míg Európai Uniós szinten csaknem 700 000 lakos haláláért felelős és átlagosan 14 életévnyi veszteséget okoz. Több hiteles forrás szerint a dohányzás a leginkább megelőzhető haláloknak, míg az általa okozott egészségkárosodás pedig a legkönnyebben elkerülhető egészségügyi rizikófaktornak számít.
A cigarettafüstben több mint 8000 vegyi anyag, illetve füstösszetevő azonosítható. Ezek közül már több százról bizonyították, hogy potenciálisan káros anyagok, tehát összefüggésbe hozhatóak különféle megbetegedések kialakulásával. Ezenfelül a cigarettafüst csaknem 100 összetevőjét egyértelműen, vagy valószínűsíthetően karcinogén (rákkeltő) anyagként jelölték meg. Ide tartozik az arzén, a benzol, a benzopirén, a szénmonoxid, a nehézfémek (pl. ólom, kadmium, nikkel), a hidrogén-cianid, a króm, és a dohányspecifikus nitrózaminok, valamint az acetaldehid, az izoprén, és a sztirol is. Bár a nikotin köztudottan függőséget okoz, önmagában mégsem tartható számon a dohányzással összefüggő betegségek fő okozójaként. Fontos megemlítenünk, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) óvatosságra int az elektromos cigaretták használatával kapcsolatosan is. Mindamellett, hogy az e-cigaretta használathoz kapcsolódó bejelentett mellékhatások listája egyre bővül, az eszközök hosszú távú egészségügyi hatásainak komplex megértéséhez további kutatások és tapasztalatok szükségesek. A fent leírt információk mellett a WHO hangsúlyozza, hogy a dohányzásról való leszokás támogatásában ezek az eszközök hatástalannak bizonyulnak.
Köztudott, hogy a dohányzás hatásai egyenes arányosságban állnak az elszívott dohány mennyiségével és a függőség időtartamával. Tehát minél nagyobb mennyiségben és minél hosszabb ideig dohányzik valaki, annál nagyobb a valószínűsége a kedvezőtlen következmények kialakulásának. A dohányzáshoz köthető, hosszú távon gyakran halált okozó kórképek elsősorban a különféle légzőszervi megbetegedések, kóros sejtburjánzás és a malignus folyamatok, valamint a kardiovaszkuláris megbetegedések.
A dohányfüst elsősorban a gyulladást fokozó és karcinogén hatásain keresztül károsítja a légző-, és más szervrendszereket. Egyes alkotóelemeinek irritáló hatása van, mások kifejezetten toxikus hatást gyakorolnak a légutak hámsejtjeire. Ennek következtében a légzősejtek csillószőreinek működése károsodik, ezáltal csökken az öntisztuló képesség és gyulladásos sejtek halmozódnak fel a légutakban. Mindez hajlamosít a gyulladásos folyamatok fellángolására és a bakteriális felülfertőződésre is. Mindemellett meg kell említenünk, hogy a tüdőhólyagocskák sérüléseinek következtében tüdőtágulat (emfizéma) is kialakulhat, mely miatt a dohányzó egyén légzőkapacitása az évek során jelentős mértékben lecsökkenhet. A fent leírt folyamatok összessége hosszú távon a légutak visszafordíthatatlan károsodásához, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) kialakulásához vezetnek. CODP-s betegek esetén a belélegzett dohányfüst több ezer egészségkárosító összetevőjének a tüdő holt légteréből való kiáramlása szinte lehetetlen, így a gyulladást fokozó és rákkeltő anyagok lerakódnak a légutakban. A füst közvetlen káros hatása akut és krónikus hörgőgyulladást, krónikus garat- és arcüreggyulladást, valamint aszthmát eredményezhet. Hosszútávon pedig tüdőrák, hörgőrák és gégerák kialakulásához vezetnek. Ezenfelül a dohánytermékek rendszeres alkalmazásakor meg kell említenünk a nyelőcsőrák, gyomorrák, hasnyálmirigydaganat, húgyhólyagrák, vesetumor, prosztata és méh daganatai, valamint a myeloid leukémia kockázatát is.
A dohányfüst által kiváltott másik legfontosabb rizikótényező az érszűkület (atherosclerosis) kialakulása vagy súlyosbodása. A cigarettafüstben levő anyagok ugyanis károsítják az érfal endotheliumának a működését, csökkentik az erek tágulóképességét, valamint kedvezőtlenül befolyásolják a vérben keringő lipidek szintjét is. Növelik az LDL- és csökkentik a HDL-koleszterin szintet. Az érfalban rendszerint magas zsírtartalmú, úgynevezett „habos” sejtek rakódnak le, elindítva ezzel az atheosclerosis folyamatát. A fent leírt folyamatok összessége hosszabb távon a verőerek beszűküléséhez, akár elzáródásához (például vaszkuláris diszfunkció révén kialakult vesekárosodáshoz, szívinfarktushoz, stroke-hoz), súlyos perifériás érbetegséghez, vaszkuláris demenciához vezethet.
Ezenfelül fontos megemlítenünk, hogy dohányzás hatására a vérlemezkék érfalhoz való tapadása is növekszik, kóros véralvadási zavarok jelentkeznek, melyek jelentős mértékben fokozzák a trombózishajlamot.
A hajszálerek beszűkülése a dohányosok bőrének csökkent vérellátását is magával vonzza. Ez károsítja a kötőszöveteket, ami nélkülözhetetlen a bőr integritásának megtartásához. Ez magyarázza a dohányosokra jellemző korai ráncosodást, mely leginkább az érintettek arcbőrén (rendszerint az ajkak körül) figyelhető meg.
A dohányzás ezenfelül bizonyítottan csökkenti a nemzőképességet. A dohánytermékek fogyasztása férfiak esetén igazoltan csökkenti a spermiumok életképességét és hosszú távú alkalmazás esetén akár impotenciához is vezethet. Nőknél az antiösztrogén hatás korai menopauzát vagy akár fokozott vérzést, premestruális szindrómát, migrént, csontritkulást, sőt depressziót is okozhat. Jelentős kockázatot jelent a méhnyak, valamint a méhtest daganataira nézve is.
A dohányzásról való leszokás bármely életkorban csökkenti a dohányzás okozta betegségek kockázatát, és javítja az egyén várható élettartamát. Amennyiben a nikotinfüggő egyén esetében a dohányzásról való leszokás nem zárul sikerrel, alkalmazhatóak bizonyos leszokást elősegítő gyógyszerek. Ezek közül a legismertebb a vareniklin, mely magas affinitással kötődik az ún. α4β2 neuronális nikotinerg acetilkolin receptorokhoz, így jelentős mértékben csökkenti a dohánytermékek iránti vágyat. Alkalmazásával lecsökkenthető az absztinencia első néhány hetére jellemző különösen magas visszaesési ráta. A vareniklin jól alkalmazható elektromos cigaretta elhagyása esetén is. A szokványos időtartamú (6–12 hetes) terápia helyett a legújabb ajánlások szerint kiterjesztett időtartamú, legalább 12 hétig tartó terápia javasolt.
Dr. Horváth Nikoleta
Foglalkozás-egészségügyi orvos