Testünk ún. hőszabályozási központja az agyalapi mirigy (másnéven. hipotalamusz). Az itt elhelyezkedő hőmérséklet-érzékeny idegsejtek érzékelik testünk hőmérsékletének legapróbb változásait és összehasonlítják azt az alapértelmezett testhőmérsékleti értékkel (36-37 °C). Gyulladással járó megbetegedések esetén a hippothalamusz lázkeltő anyagokkal való ingerlése magasabb alapértelmezett testhőmérsékletet idéz elő. Válaszreakcióként testünk fokozza a hőtermelést és csökkenti a hőleadást – emiatt hőemelkedés, majd lázas állapot alakul ki.
A fent leírtak alapján tehát a láz testünk megbetegedéseinek nem specifikus kísérő tünete. Egyfajta védekező válaszreakció a szervezetünket ért külső vagy belső ingerekre, ami lehet bakteriális vagy vírusos fertőzés, védőoltások beadása, túlzott fizikai vagy pszichés megterhelés, autoimmun betegség vagy más súlyos megbetegedés is. A lázas állapot fő feladata tulajdonképpen az immunrendszer aktiválása, s ezáltal egy erős védekező reakció kiprovokálása, mely igyekszik visszaszorítani a kezdődő vagy már szétterjedő infekciót. Fontos, hogy a láz mértéke, tartóssága önmagában, egyéb tünetek megjelenéséig nem alkalmas a betegség súlyosságának megítélésére.
- Hónaljban mért normál testhőmérséklet: 36-37 °C
- Hőemelkedés: 37-38 °C
- Láz: 38-39 °C
- Magas láz: 39-40 °C
- Igen magas láz (hyperpyrexia): 40 °C felett
- Gyermekek esetén a végbélben vagy szájban mért hőmérséklet mindig magasabb, mint a hónaljban mért testhő, ezért 0,5°C-ot le kell vonni belőlük!
Testünk alapértelmezett hőmérséklete 36–37 °C és rendszerint enyhe napszaki ritmust mutat – a legalacsonyabb korán reggel, a legmagasabb pedig késő délután. Hőemelkedésről beszélünk, ha a testhőnk 37-38 °C-ra emelkedik. Ez az állapot szervezetünkre különösebb veszélyt nem jelent, általában a kórokozók ellen folytatott sikeres harc jelenlétét bizonyítja.
Lázas állapotról csak abban az esetben beszélünk, ha a testhőmérséklet 38°C fölé emelkedik. A 39°C felett tartósan magas láz a szervezet számára komoly terhelést jelent, a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, tüdőbetegséggel, vérszegénységgel vagy daganatos megbetegedéssel élők esetében pedig akár súlyos egészségügyi kockázatokkal is járhat. 37 °C felett ugyanis szervezetünk oxigénigénye fokonként rendszerint mintegy 10 %-kal megnő.
Ennek következtében:
- a légzés szaporábbá válik,
- a pulzusszám emelkedik (1°C testhő emelkedés a percenkénti pulzusszámot átlagosan kb. 10-
15-tel növeli), így a keringésre is nagyobb munka hárul.
A fent leírtak miatt a krónikus alapbetegségben szenvedőknél a lázas állapot nagy körültekintést igényel!
A láz 3 fázisban játszódik le:
A láz felszálló szakasza: Az agyalapi mirigy lázkeltő anyagokkal való ingérlése új, megemelkedett testhőmérsékleti értéket idéz elő. Ehhez képest testünk valós hőmérséklete (36-37 C) alacsonynak bizonyul, ezért fázni kezdünk. A hőveszteség elkerülése érdekében hajszálereink összehúzódnak, bőrünk rendszerint lúdbőrös, majd sápadt lesz, végtagjaink hűvössé válnak. A mielőbbi felmelegedés érdekében izmaink hőtermelő folyamatokat indítanak be – az izommunka miatt remegni kezdünk, hidegrázás és fájdalomérzet lesz jellemző.
A láz állandó szakasza: Ilyenkor a test hőmérséklete eléri a hipotalamusz által megszabott új, magasabb alapértelmezett hőmérsékletet. A pácienseknek jellemzően melegük van, bőrük piros és forró.
A láz oldódási szakasza: A hipothalamus általi alapértelmezett testhőmérséklet igyekszik visszaállni az eredeti értékre, testhőnk tehát csökkenni kezd. Ebben a szakaszban a hőleadás lesz jellemző. A bőr erei kitágulnak, és elindul a verejtékezés. Ám a bőséges izzadás sajnos nem csupán folyadék-, de sóveszteséggel is jár. A kiszáradás veszélye miatt ezt minden esetben pótolni kell.
A legfrissebb szakmai protokollok alapján az antipyretikumok alkalmazása (gyógyszeres lázcsillapítás) csakis a szervezet számára megterhelő magas láz, illetve tartós lázas állapot kialakulásának megelőzésére ajánlott. Rutinszerű alkalmazása jó közérzetű lázas betegeknél nem indokolt.
Általánosságban elmondható, hogy a lázcsillapítás megkezdésének a szükségessége nem konkrét, °C-ban kifejezhető értékhez kötött, hanem a beteg közérzetétől függ. Szív- és tüdőbetegek esetén tehát a lázcsillapító terápia korábban indokolt lehet, mint a rizikócsoportba nem tartozó páciensek esetében.
Külön betegcsoportot jelentenek a gyermekek. Újszülöttek esetében már a hőemelkedést is megkülönböztetett figyelemmel kell kísérnünk. Ebben az életkorban ugyanis – részben az immunrendszer éretlensége, részben pedig a szülőcsatornán való áthaladás következtében kialakult lehetséges infekciók miatt – a testhőmérséklet megemelkedése mögött akár súlyos, az egész szervezetet érintő fertőzés is állhat.
A jelenleg érvényben levő hazai szakmai protokoll alapján a 3 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében a 38 °C-ot, míg 3-6 hónapos gyermekek esetében a 39 °C-ot meghaladó láz magas rizikójúnak tekintendő, így az ő esetükben azonnali orvosi kivizsgálás szükséges. Az arra hajlamos gyermekeknél nem ritka, hogy a lázas állapothoz görcsorhamok is társulnak. A lázgörcs létrejöttében nem csupán a magas testhő, de a hőmérséklet emelkedésének gyorsasága is döntő szerepet játszik. Az első két életévben a gyerekeknél általában 4-6 lázas megbetegedés fordul elő, ez a szám természetesen közösségbe kerüléssel megemelkedhet.
Fontos tudatosítanunk, hogy a láz kíséretében fellépő tarkó-, vagy nyakmerevség, a többszöri hányás, a lázgörcs jelenléte, a folyadékfogyasztás megtagadása, illetve a fokozott aluszékonyság kisgyermekek esetében sürgős orvosi ellátást igényel!
A gyógyszeres lázcsillapítás elsővonalbeli megoldásai a következők:
- Lázcsillapításra elsősorban a paracetamol vagy ibuprofén hatóanyagú készítmények alkalmasak (jellemzően 3 hónapos kor felett). Tizenkét évnél idősebb páciensek esetén azonban már acetilszalicilsav-tartalmú gyógyszereket is használhatunk. Az oldatos csepp formájában kapható metamizol-tartalmú gyógyszerek adhatósága nincs életkori és testtömegbeli határhoz kötve, vagyis már 3 hónaposnál fiatalabb és 5 kg alatti testtömegű csecsemőknél is alkalmazható. Avégbélkúpokat a legkisebbeknek adjuk, idősebb gyermeknél akkor alkalmazzuk, ha a gyógyszert nem tudja bevenni vagy hány.
- Gyógyszeres terápia alkalmazása esetén az előírt adagok betartása szükségszerű:
Paracetamol dózisa 4-6×10–15 mg/kg. Túladagolás esetén májkárosodást okozhatnak!
Ibuprofen dózisa 3-4×10 mg/kg. Láz- és fájdalomcsillapító hatásuk a paracetamolénál erőteljesebb, gyorsabb és tovább tart. Emellett gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Mellékhatásaik közül a gyomorpanaszokat, esetleges fekély kialakulását kell kiemelni.
Acetilszalicilsav dózisa: 4-6×10–15 mg/kg. Túladagolásuk májelégtelenséget, gyomorkárosodást okozhat, illetve vérzésre is hajlamosíthatnak. - Rendkívül fontos, hogy betartsuk az egyes gyógyszeradagok közötti minimum 4-6 órás időintervallumot. Magas láz esetén az antipyretikumok beadásától átlagosan 1-2 °C-os testhőcsökkenés várható (tehát gyógyszer hatására a 39–40 °C-os láz 1-2 óra múlva kb. 38–38,5 °C-ra csökken). A lázcsillapítókat a gyerek testsúlya, életkora szerinti adagoljuk! Különféle lázcsillapító hatóanyagok egyidejű alkalmazása nem javasolt!
- Amennyiben a gyógyszeres lázcsillapítás önmagában alkalmazva nem vezet eredményre, kiegészítésképp hűtőfürdő vagy teljes test-borogatás is alkalmazható. Fontos, hogy a hűtőfürdő 31–32 °C-nál ne legyen hidegebb és 10-15 percnél ne tartson tovább!
- Fontos tudatosítanunk, hogy preventív céllal (pl. védőoltásokat követően), még az esetleges lázas állapot kialakulása előtt, lázcsillapító adása nem javasolt!
